Az elkövető a 16 éves Brenda Spencer volt. A lövöldözés órákig eltartott, és ezalatt egy riporternek sikerült a lányt telefonon elérnie. Amikor megkérdezte, miért teszi, amit tesz, Brenda ezt válaszolta:
Utálom a hétfőket.Ezek azok a szavak, amelyek később klasszikussá, szállóigévé váltak, és még egy dalt is megihlettek.
A szülei válása után Brenda az apjánál, Wallace-nál maradt, de a családi körülményeit cseppet sem lehet ideálisnak mondani. Wallace a drogügyleteiről, kisstílű lopásairól és csalásairól volt híres. A lány a nappali padlóján, egy csupasz matracon aludt, körülötte rendetlenség és főleg üres piásüvegek. Apjához hasonlóan őt is bajkeverőként ismerték, rendszeresen betörte az iskola ablakait és drogozott, aminek hatására erőszakossá vált, sőt, konkrét esetet említve, letépte egy szomszéd kislány Barbie babájának fejét.
Brenda vonzódása a fegyverekhez és az erőszakos fegyveres történetekhez hamar megmutatkozott. Ráadásul a lövöldözés előtti hetekben egyre gyakrabban hajtogatta az osztálytársainak, hogy egyszer véghez visz valami nagyot, amivel bekerül a tévébe.
1978 karácsonyán egy félautomatát kapott Wallace-tól, aki szintén szerette a fegyvereket, hamar ki is tanította a lányát, aki nagyon is tehetséges lövésznek bizonyult.
A lövöldözés
Brenda egy hétfő reggel lövöldözni kezdett a házukkal szemközti általános iskola előtt várakozó gyerekekre, közülük nyolcat sebesített meg. A segítségükre siető igazgatót, Burton Wraggot meggyilkolta, akárcsak Mike Suchart, a gondnokot, aki egy gyereket próbált biztonságba helyezni. A folyamatos lövöldözés során egy rendőrt a nyakán lőtt meg, de ő túlélte a sérülését.
Harminc lövés után Brenda majd hét órára elbarikádozta magát. Ez idő alatt zajlott le az a bizonyos beszélgetés az újságíróval az utálatos hétfőkről. Kapcsolatot tartott a rendőrséggel is, közölte velük, hogy ha előbújik, megint lövöldözni kezd.
Az ítélet
Brenda Spencert felnőttként állították bíróság elé és 25 évtől életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre ítélték.
2001-ben a feltételes szabadlábra helyezésének tárgyalásakor azzal védekezett, hogy az édesapja fizikailag és szexuálisan zaklatta gyerekkorában, és miközben a rendőrökre várt, igazából arra számított, hogy lelövik.
A vizsgálatok során agysérülést fedeztek fel Brendánál, ami korábban is többször is epilepsziás rohamot váltott ki nála, de a családja nem foglalkozott ezzel, és a lány nem kapott megfelelő orvosi ellátást gyerekkorában.
Egyes pszichológusok szerint elképzelhető, hogy az agysérülése és a családi erőszak miatt érzett szégyen, alsóbbrendűség és tehetetlenség adott végül erőt Brendának ahhoz, hogy véghez vigye a tettét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése